Memory Book
Wir alle hegen eine Leidenschaft für etwas.
Maja, wie sie viele liebevoll nannten, liebte ihre Arbeit über alles.
Hier einige Beiträge von Freunden und Bekannten oder Mitarbeitern - jeweils in original-Sprache.
Sehen Sie sich auch die BIOGRAPHIE an.
MAMA KEKSI
von Hildegard Witt,
Hildegard lebt seit 35 Jahren in der Infirmary in Litembo,
der Krankenstation für Benediktiner Pater in Mission in Tansania
Der Name Mama Keksi entstand, weil Pater Erich Lammering, der damals in Litembo war, den Namen Kecskési nicht aussprechen konnte. Mama Keksi nahm sofort ihren neuen Namen an und sagte dazu – aber aufessen dürften wir sie nicht! Dann ging ihr neuer Name vor Ort ehrenvoll in die Geschichte ein.
Als Mama Keksi das erste Mal nach Litembo kam, war sie nicht bei uns angemeldet und es war auch keine Möglichkeit im Doktorshaus zu wohnen, bei den Europäern, weil alles belegt war. Sie stellte ihre Koffer auf den Boden und sagte: "Hier bin ich und hier bleibe ich."
Mama Keksi kam dann zu mir in die Infirmary und so waren wir in all den Jahren immer wieder zusammen, wofür ich sehr dankbar bin. Maria erzählte mir jeden Tag von all ihren Begegnungen mit den Leuten in Litembo, als wäre sie dort geboren. Sie kannte wirklich Gott und die Welt in Litembo und wunderte sich, warum ich all die Leute nicht kenne. Aber durch Mama Keksi habe ich sie dann kennengelernt.
Einmal sind die Riemchen ihrer Sandalen abgerissen und sie war untröstlich darüber. Ich sagte: "Wir können doch neue Sandalen kaufen." Maria lehnte ab und sagte: "Mit diesen Sandalen habe ich meine Forschung angefangen, und mit diesen Sandalen werde ich meine Forschung beenden." Also suchten wir jemanden der die Sandalen nähen konnte.
Spendenaktion HOSPITAL LITEMBO in Tansania
Pflege- und Laborschule angeschlossen an die Klinik in Litembo, in der Ruvuma Region, Tansania
Sie möchten sich näher über das Projekt informieren oder Spenden?
Jede Summe wird vom Leiter des Projekts: Bischof John C. Ndimbo in herzlicher Dankbarkeit angenommen und in das Projekt Pflege- und Laborschule angeschlossen an die Klinik in Litembo, in der Ruvuma Region, Tansania umgesetzt.
Fotos von Kristina Kanaan aus der Gegend (2002). Dies ist nicht der Hospitalbau!
Sie möchten sich näher über das Projekt informieren oder Spenden?
Jede Summe wird vom Leiter des Projekts: Bischof John C. Ndimbo in herzlicher Dankbarkeit angenommen und in das Projekt Pflege- und Laborschule angeschlossen an die Klinik in Litembo, in der Ruvuma Region, Tansania umgesetzt.
Fotos von Kristina Kanaan aus der Gegend (2002). Dies ist nicht der Hospitalbau!
Fotos von Kristina Kanaan aus der Gegend (2002). Dies ist nicht der Hospitalbau.
Sie möchten sich näher über das Projekt informieren oder Spenden?
Jede Summe wird vom Leiter des Projekts: Bischof John C. Ndimbo in herzlicher Dankbarkeit angenommen und in das Projekt Pflege- und Laborschule angeschlossen an die Klinik in Litembo, in der Ruvuma Region, Tansania umgesetzt.
Sie möchten sich näher über das Projekt informieren oder Spenden?
Jede Summe wird vom Leiter des Projekts: Bischof John C. Ndimbo in herzlicher Dankbarkeit angenommen und in das Projekt Pflege- und Laborschule angeschlossen an die Klinik in Litembo, in der Ruvuma Region, Tansania umgesetzt.
Fotos von Kristina Kanaan aus der Gegend (2002). Dies ist nicht der Hospitalbau!
Fotos von Kristina Kanaan aus der Gegend (2002). (Dies ist nicht der Hospitalbau)
Sie möchten sich näher über das Projekt informieren oder Spenden?
Jede Summe wird vom Leiter des Projekts: Bischof John C. Ndimbo in herzlicher Dankbarkeit angenommen und in das Projekt Pflege- und Laborschule angeschlossen an die Klinik in Litembo, in der Ruvuma Region, Tansania umgesetzt.
Fotos von Kristina Kanaan aus der Gegend (2002). Dies ist nicht der Hospitalbau.
Sie möchten sich näher über das Projekt informieren oder Spenden?
Jede Summe wird vom Leiter des Projekts: Bischof John C. Ndimbo in herzlicher Dankbarkeit angenommen und in das Projekt Pflege- und Laborschule angeschlossen an die Klinik in Litembo, in der Ruvuma Region, Tansania umgesetzt.
Fotos von Kristina Kanaan aus der Gegend (2002). Dies ist nicht der Hospitalbau.
Sie möchten sich näher über das Projekt informieren oder Spenden?
Jede Summe wird vom Leiter des Projekts: Bischof John C. Ndimbo in herzlicher Dankbarkeit angenommen und in das Projekt Pflege- und Laborschule angeschlossen an die Klinik in Litembo, in der Ruvuma Region, Tansania umgesetzt.
Fotos von Kristina Kanaan aus der Gegend (2002). Dies ist nicht der Hospitalbau.
Sie möchten sich näher über das Projekt informieren oder Spenden?
Jede Summe wird vom Leiter des Projekts: Bischof John C. Ndimbo in herzlicher Dankbarkeit angenommen und in das Projekt Pflege- und Laborschule angeschlossen an die Klinik in Litembo, in der Ruvuma Region, Tansania umgesetzt.
Fotos von Kristina Kanaan aus der Gegend (2002). Dies ist nicht der Hospitalbau.
Sie möchten sich näher über das Projekt informieren oder Spenden?
Jede Summe wird vom Leiter des Projekts: Bischof John C. Ndimbo in herzlicher Dankbarkeit angenommen und in das Projekt Pflege- und Laborschule angeschlossen an die Klinik in Litembo, in der Ruvuma Region, Tansania umgesetzt.
Fotos von Kristina Kanaan aus der Gegend (2002). Dies ist nicht der Hospitalbau.
Sie möchten sich näher über das Projekt informieren oder Spenden?
Jede Summe wird vom Leiter des Projekts: Bischof John C. Ndimbo in herzlicher Dankbarkeit angenommen und in das Projekt Pflege- und Laborschule angeschlossen an die Klinik in Litembo, in der Ruvuma Region, Tansania umgesetzt.
Fotos von Kristina Kanaan aus der Gegend (2002). Dies ist nicht der Hospitalbau.
Sie möchten sich näher über das Projekt informieren oder Spenden?
Jede Summe wird vom Leiter des Projekts: Bischof John C. Ndimbo in herzlicher Dankbarkeit angenommen und in das Projekt Pflege- und Laborschule angeschlossen an die Klinik in Litembo, in der Ruvuma Region, Tansania umgesetzt.
Fotos von Kristina Kanaan aus der Gegend (2002). Dies ist nicht der Hospitalbau.
Sie möchten sich näher über das Projekt informieren oder Spenden?
Jede Summe wird vom Leiter des Projekts: Bischof John C. Ndimbo in herzlicher Dankbarkeit angenommen und in das Projekt Pflege- und Laborschule angeschlossen an die Klinik in Litembo, in der Ruvuma Region, Tansania umgesetzt.
Fotos von Kristina Kanaan aus der Gegend in und um Litembo (2002).
Dies ist nicht der Hospitalbau. Ich konnte Dr. Grasborn erleben, er reist z.B. seit 1995 u.a. nach Litembo, um Menschen ihr Leben wieder lebenswert zu machen.
Sie möchten sich näher über das Projekt informieren oder Spenden?
Jede Summe wird vom Leiter des Projekts: Bischof John C. Ndimbo in herzlicher Dankbarkeit angenommen und in das laufende Projekt Pflege- und Laborschule angeschlossen an die Klinik in Litembo, in der Ruvuma Region, Tansania umgesetzt.
Sie möchten sich näher über das Projekt informieren, haben eine Idee für Sponsoring oder möchten Spenden?
Jede Summe wird vom Leiter des Projekts: Bischof John C. Ndimbo in herzlicher Dankbarkeit angenommen und in das Projekt umgesetzt. Ihre Spenden von gesamt 3.249,70 Euro sind in die Stromversorgung der Klinik und in den Weiterbau der Krankenpflege- und Laborschule investiert worden. DANKE
Fotos von Kristina Kanaan aus der Gegend, 2002.
Weitere Informationen beziehen Sie direkt www.litembo.org
Sent: from Dr. Maria Kecskési - Monday, November 23, 2015
To: Raphael Ndunguru, Tansania
Lieber Fr. Raphael,
gestern fiel der erster Schnee! Es wird lansgam kalt, die angenehme Wärme in Litembo lebt nur noch in der Erinnerung.....
Es war für mich eine sehr intensive und wichtige Zeit in Litembo. Ich bin froh, dass ich mit meinem schwachen Herzen die Reise gewagt habe....
Meine Freunde, die statt eines Geburstagsgeschenkes für mich für den Laborbau spendiert haben – es kamen etwa 460 Euro zusammen – haben alle von mir das Bild mit Ihnen und dem Gebäude im Bau erhalten. Sie waren sehr beeindruckt!
Dies wird, glaube ich, Ihr Lebenswerk!
Möge es Ihnen gelingen vor der Regenzeit das Dach aufzusetzen.
Mit lieben Grüßen,
Mama Keksi
Maja elment...
(Kecskési Mária példás alakját magam elé idézve)
BIERNACZKY Szilárd
Emlékek
A levelezőprogramom 2018-ban összeomlott (teljes javítására azóta sem került sor, az Outlook félig fagyott állapotban, újabban csak a gmail-es rendszer működik)... Így csak Liszka József azonnali (talán már szeptember 17-i) értesítése nyomán szembesültem a fájdalmas hírrel: Maja elment...
Hirtelenében a következő sorokat írtam egy válaszlevélben a számomra újabban felfedezett igen kedves határszéli kollégának:
Nagyon fáj... Én is megsirattam őt, gyertyát gyújtottam az asztalomon az emlékére... Nagyon szerettük őt feleségemmel együtt, ünnepnap volt, amikor Pestre jött, és néhány órára találkozhattunk vele.
Utoljára elmúlt ősszel járt Pesten, Nagybarcára igyekezve, ekkor végre a fiát is megismerhettük, és nála kóstolhattuk meg (egy barátnője lakásán, ahol azon a két napon lakott) először a csiki sört, s persze kaptam tőle néhány értékes afrikai kiadványt... (egy nekem még hiányzó könyvét utóbb küldte el ismerősök útján)... --- (szeptember 23)
Aztán elkezdtem ekkor a gépemen mégis csak lázasan keresgélni, és szerencsémre elő tudtam ásni egy olyan levelet, Majától az utolsót, amelyet a halála előtti napon írt nekünk...
Másodszor fordul elő életem során, hogy ilyesmi megtörténik velem. Évekkel ezelőtt (és ma is értetlenül állok előtte) Saáry Évától kaptam Svájcból egy ilyen utolsó levelet, méghozzá a halála utáni napra dátumozva...
Maja egyébként ebben a levelében is sürgetésemre reagál utolsó erejével, mivel többször is szétszórt írásainak összegyűjtésére akartam rávenni, és persze mindig és mindig írásokat kértem tőle, pl. az általunk elindított Ethnologia folyóiratba. Ezt írta ebben az utolsó földi üzenetében:
2019.09.15.
Kedves Szilárd és Erika!
Kérem, ne várjatok tőlem írásokat, mert nincs erőm hozzá. Január óta ágyban fekvő beteg vagyok. Gondozásra szorulok. Néha van egy kis erőm, akkor keresem a tőletek kért írásaimat. Mire lenne szükségetek?
Szeretettel gondolok rátok
Maja
És másnap eltávozott...
Kapcsolatunk születése
Maja egyszer sok évvel ezelőtt egy másik levelében bevallotta, hogy (amikor még semmiféle kapcsolatban nem álltunk egymással) a mi ösztönzésünkre jöttek először haza a rendszerváltozás idején. Ugyanis az 1988–1989-ben szervezett harmadik nagyszabásúra sikeredett afrikanisztikai konferenciánk (Tradition and Modernization in Africa Today, Budapest–Gödöllő, 27 August – 4 September 1989) 14.000 címre kiküldött felhívásának egyik hozzájuk is eljutott. Bár ők, Maja és férje, Tollas Tibor a konferencián végül is nem vettek részt a 430 nevetmagába foglaló Final Program tanúsága szerint.
Szégyellem, de nem emlékszem, hogyan is történt végül a személyes kapcsolatfelvételünk, de tény, hogy első hosszadalmas együttműködésünk akkor alakult ki, amikor valamikor az új század elején belefogtunk Szakolczay Lajos szerkesztői közreműködésével Tollas Tibor összegyűjtött verseinek kiadásába. Ez az új évezred elején következett
be. Maga a kötet (Tollas Tibor Összegyűjtött versei és műfordításai, 747 old.) 2006-ban jelent meg, nem csekély financiális erőfeszítések nyomán az akkor még létező Mundus Magyar Egyetemi Kiadó kereteiben, az 1956. évi forradalom és szabadságharc 50. évfordulója tiszteletére e kiadó által megjelentetett 13 műsorában.
Eközben természetesen mind gyakrabban esett szó (levélváltások történtek) közöttünk a mi saját közös kutatási területünkről, az afrikanisztikáról. Aztán amikor 2012-ben elkezdődött a Magyar Afrika Tudástár elektronikus könyvtár megvalósításának az előkészítése, a levélváltásaink és személyes találkozásaink mind gyakoriabbakká váltak... Persze mindezt folyamatosan keresztezték Maja szervezései elhunyt férje, Tollas Tibor emlékének ápolása tekintetében, az összegyűjtött versek kötetéből példányok adományozása a Nagybarcán létrejött alapítvány évenkénti szavaló versenyeinek győztesei számára.
És a levelek ilyenkor csak a gyakorlati kérdésekre reflektáltak. Mikor érkezik Maja Pestre, mikor és hol találkozunk, hová vigyük a kért példányokat, marad-e ideje, hogy némi beszélgetésre összedugjuk a fejünket.
Kapcsolattartás 2012–2019 között
Amint már Maja idézett, utolsó nekünk írott leveléből is kiderült, mintegy 10-12 szétszórt írását szerettük volna még megkapni tőle, amelyek, reménykedem, most már majd a leszármazottak gondoskodása nyomán juthatnak el hozzánk. Egyébként őket kértem (sajnos választ még nem kaptam), hogy küldjék el a Maja gépén őrzött, nekem írott leveleket, mivel az én gépemről a 2012. év, illetve a 2018. év első fele elveszett. 2013-tól kezdve viszont mintegy 50 levél immár papíron is a rendelkezésemre áll.
Levelezésünk egyébként 2013-ban például arra irányult, hogy a Tudástár munkálataival összefüggésben megpróbáljuk feltárni, hány magyar tevékenykedett és tevékenykedik az afrikanisztika területén külföldre szakadt honfitársaink közül. Így Maja kérésemre próbálta kinyomozni Szalay Miklós, a zürichi Völkerkundemuseum egykori sokat publikáló munkatársa kilétét, és kísérleteket tett megtudni valamit Niklas vagy Nicolas de Kun (Kun Miklós) világhírű afrikanista geológus sorsáról. Ugyanis Maja e hozzá hasonlóan külföldre került magyar tudósokat korábbról személyesen is ismerte. (Ő hívta fel a figyelmünket egy olyan kollégájára is, akivel annak idején Bécsben együtt járt egyetemre, és akit a hazai tudományos világ egyáltalán nem ismer:
Gollnhofer Otto 1924-1994, aki Franciaországban vált ismert etnológussá, lásd: Ethhnologia, 2017-2018 / 1-8., 689-693. old.).
Másrészt ekkor kezdtünk levelezni arról, mi helyezhető el Maja életművéből az éppen meginduló Magyar Afrika Tudástár elektronikus könyvtár internetes gyűjteményében. Már ekkor felmerült, hogy sok éven át végzett, önálló gyűjtésen alapuló monográfiáját (Die Matengo in Südwest-Tansania, 2007) sikerül felszabadítania a copyright kötelezettségek alól, és feltenni a tárba. Eközben kerestük Vajda Lacibácsi doktori disszertációjának eredeti magyar változatát (itthon és Németországban is), ami azonban azóta sem került elő. Kaptam tőle viszont szeretett professzorunkról egy addig ismeretlen fotót.
S eközben persze folyamatosan szervezett: évente kért bizonyos számú példányt a Tollas-összesből, amelyeket a nagybarcai szavaló versenyre szánt. És eközben értesültünk a későbbi következő tanzániai témát érintő munkája körüli tevékenységéről, amely egyébként egy német misszió felkérésére két, Tanzániában a húszas években tevékenykedő német misszionárius néprajzi gyűjtési hagyatékát dolgozza
fel (Die Mwera in Südost-Tansania, 2012).
És sajnos már 2014-től kaptuk a híreket különféle kórházi kezeléseiről. Mint egész életét, e helyzetét is azzal a csendes törődéssel és beletörődéssel fogadta, mint ami több évtizedes múzeumi és tudományos munkálkodását és kapcsolattartását is jellemezte. Majd 2016. július 2-án megírta pontosan, hogy a szívével kínlódik, van három bypassa, 4 stentje, háromszor próbálták előpitvar-remegését csökkenteni, de harmadszorra már nem sikerült, azzal kellett élnie... Amint összefoglalta:
„Ha az ember elmúlt 80 éves, akkor napjai már meg vannak számlálva, ezért kell sietnie...”
Hosszas levelezést folyt közöttünk a Matengo-kötet rövidített angol kiadásának megszerkesztéséről, amelyet eredetileg feleségem készített volna el. Végül a lánya valósította meg ezt a munkát, igen színvonalasan. Viszont Maja egy különös gesztust tett Erikának. Amikor a Tudástár eredményeit összefoglaló kötetbe (Egy elektronikus könyvtár születése (Magyar Afrika Tudástár), Érd, Mundus Novus Könyvek) számos kollégától véleményt kértem vállalkozásunkról, Maja a következő nagyon kedves és igen sokfelé tekintő laudációt küldte el a számunkra, néhány kedves sorával lényegében Erikát állítva a középpontba:
Valószínűleg nem sejtette Dr. Biernaczky Szilárd, hogy mekkora feladatra vállalkozik az Afrika-Tudástár megteremtésével. Az a gondolat vezette őt, hogy feltárja és megismertesse nemcsak a szakemberekkel, hanem az érdeklődő amatőrökkel is azt a gazdag afrikai témájú anyagot, amelyet magyar kutatók (hazaiak és külföldön élők) publikáltak a 16. századtól napjainkig, magyarul vagy világnyelveken, mint alapműveket vagy részelemzéseket, szokványos vagy újszerű probléma megközelítéssel, esetleg szemléletváltással.
Idővel minden valószínűség szerint kikristályosodik majd a kutatóintézetek módszertani irányultsága, ideológiai beállítottsága, s azon belül a kutatók alkalmazkodása, vagy egyéni témaválasztása, esetleges szemléletváltása, minden világosabbá, érthetőbbé, szemléletesebbé válik. A külföldön élő és dolgozó szakembereknek jó segítséget nyújtanak az eligazodásban a Tudástárba felvett életrajzok (gyakran Biernaczky Szilárd munkái!), amelyekből a személyes adatokon kívül kirajzolódik az adott kolléga érdeklődési területe, kutatásának célja és publikációs tevékenysége is.
A Tudástár kutatástörténet és tudománytörténet egyaránt, miközben a fontos szerepet betöltő történeti forrásokat is bemutatja. Megfér benne az Afrikakutatás minden területe: az egyetemi tanár előadása, a terepkutató és a muzeológus felmérése, a régészet, nyelvészet, folklór, zene, tánc, rítusokrögzítése, archívumok írásos dokumentumainak a bemutatása.
A Tudástár fő célja tehát az összegyűjtött anyag alapján felkelteni a társadalmi érdeklődést Afrika iránt! Ismereteket közvetíteni kutatóknak, tanulóknak, politikusoknak, gazdasági szakembereknek, íróknak, elődadó- és képzőműészeknek.
Egy angol közmondás így szól: Behind every successful man is an exhausted woman... Nos, Wallner Erikáról, Szilárd feleségéről és munkatársáról, aki nélkül a világhálóra nem kerülnének fel szakszerűen magyar szerzők művei, elmondhatjuk, neki a munka nem kimerültséget, hanem szárnyakat ad. Köszönet és hála mindkettőjüknek, hogy öt éve teljes odaadással erejüket és energiájukat ebbe a munkaigényes, de az anyagi támogatást tekintve igen szegényes projektumba fektették.
München, 2016. augusztus 15.
Dr. KECSKÉSI Mária, etnológus, afrikanista
Fő osztályvezető: Staatliches Museum für Völkerkunde, München (1968–2000)
Maja életének és életművének feltárására törekedve
Többször is kértem Majától egy szakmai életrajzot a Tudástárba, de ez végül nem készült el. Viszont öt-hat éve (sajnos nem tudom pontosan, mikor, mert nem jegyeztem fel) készítettem egy másfél órás interjút vele, amely végül szalagon maradt, de amelyet most már kötelességemnek érzek feldolgozni. Belehallgatva ismét megdöbbentem. Maja zárásul (eredendő szerénységének jegyében) közölte velem, hogy ebben az interjúban olyan sokat büszkélkedett, hogy már szégyelli mind azt, amit elmondott nekem, és jobb lesz, ha mindez csak a halála után kerül közlésre.
Viszont örömmel fedeztem fel egy vele lefolytatott, az én kiadatlan interjúmnál jóval rövidebb, de lényegi beszélgetést a Bécsi Napló 2018, november-december, 39. évf., 6. számában, amelyben, azt hiszem, egyedül érhetjük tetten hezitálását azért, hogy egyébként értékes és figyelmet keltő munkássága (tanulmányokon kívül több monográfia értékű és igen terjedelmes kiállítási katalógus és két önálló gyűjtéseken alapuló tudományos kötet) tulajdonképpen árnyékban maradt (jól lehet köteteinek visszhangja igen széleskörű volt, és munkáit mindmáig idézik az afrikai hagyományos művészettel foglalkozó szakemberek):
„(...) Tehetségének és kitartó munkájának eredményeként megfelelő elismerésben részesült. Hol érte el a legnagyobb eredményeket, amiket kitüntetéssel is jutalmaztak?
Legnagyobb elismerést maguktól az afrikaiaktól kaptam. Könyvemet nagy képanyaggal németül írtam, ezt csak kevesen tudták elolvasni, de áhítattal fogadták. Sok informátorom képe a könyvben örömet okozott, a helyi szertartások mestere fehér cassava liszttel fohászokat mormolva beszórta és felajánlotta őseiknek. Szakmai elismerésben nem részesültem, viszont kollégáim értékelték munkámat. (...)”
Tegyük hozzá, hogy a Matengo-kötet rövidített angol nyelvű kiadása (2016) is, amely akár Maja hattyúdalának is tekinthető, eljutott az afrikaiakhoz (a helybéli fekete püspök, ha jól tudom, kb. 200 kötetet oszthatott ki képzettebb híveinek
in gratis). És vélhetően széleskörű visszhangja lesz majd szakmai körökben (jelen emlékezés szerzőjének az ismertetése egyébként az Ethnologia 2017–2018 / 1-8. kötetében olvasható, 646-650. old., a végén Kecskési Mária műveinek jegyzéke is megtalálható).
* * *
Mivel zárhatnám mással ezt a megemlékezést, mint azzal, hogy bár az eltávozottak miatti fájdalom, legalábbis az én esetemben, nagyon lassan oldódik, halottaim egyre másra visszajárnak emlékezetemben, mégis kötelességemnek tekintett vállalásomat kell, hogy itt kifejezésre juttassam, fájdalmamat hátrébb tolva és a még élők kötelességét jelentő feladatokra összpontosítva:
Drága Maja, üzenem neked az elysiumi mezőkre, továbbra is el nem múló megbecsüléssel és végtelen szeretettel, hogy rövidesen egy hosszabb írásban, összeállításban igyekszem életrajzodat kikerekíteni, munkásságodat méltatni, és persze végre közreadni a tenmagad által halálod utánra szánt nagyinterjút. S ha egyszer majd összetalálkozunk az örök fényben, úgy állhatok elédbe, hogy én is elvégeztem, amit nekem kellett elvégeznem...
(Érd, 2019. november 8-10.)
A Matengók délnyugat Tanzániában
Kecskési, Mária:
The Matengo in Southwestern Tanzania. History, Tradition,
Development, 2018, Munich, Museum Fünf Kontinente, 255 old. – Rövidített
angol nyelvű kiadása a „Die Matengo in Südwest- Tansania” című tanulmány-
kötetnek, München, 2007, Staatliches Museum für Völkerkunde, 397 old.
BIERNACZKY, Szilárd
Kecskési Mária (1935) az ún. Nyugatra szakadt magyar afrikanisztika jelentős
alakja, Tollas Tibor, a neves emigráns magyar költő felesége 1956-ban hagyta el
az országot, Bécsben járt egyetemre, majd Münchenben Vajda László tanítványaként vált etnológussá és Afrika-kutatóvá. Tevékenysége és munkássága legnagyobbrészt a müncheni Staatlichen Museums für Völkerkunde (újabb intézményi nevén Museum Fünf Kontinente) sokrétű működéséhez kapcsolódik. E múzeum kötelékében adta ki többek között nagymonográfia nagyságrendű kiállítási katalógusait (1976, 1982), majd professzorával, Vajda Lászlóval és egy
német kollégával együttműködve feldolgoztak egy híres, afrikai maszkokat magába foglaló magángyűjteményt (a kötet három nyelvű változatban, 1997, 1997, 1998 jelent meg), amelynek igen figyelemre méltó előszavát Vajdával közösen ő írta.
A hagyományos afrikai művészet eme jeles magyar kutatója saját tanzániai terepmunkájának eredményeiből korábban csak egy cikket jelentetett meg (1997), az utóbbi évek eredménye viszont a két ugyancsak figyelemre méltó monográfia, amely tanzániai vonatkozású kutatásait tárja fel. Az egyik a dél-nyugat tanzániai matengo törzsnél gyűjtött anyagát teszi közzé (2007). A másik
tudománytörténeti értékű műben (2012) Joachim Ammann és Meinulf Künsters német misszionáriusoknak az 1920-as években a dél-kelet tanzániai mwera törzs körében végzett tevékenységét mutatja be, és adja közre a két hittérítő értékes néprajzi-etnológiai feljegyzéseit.
Visszatérve a 2007-ben megjelent és a matengok néprajzát bemutató kötetre, amely már a Magyar Afrika Tudástár (http://afrikatudastar.hu) anyagában is megtalálható szabad megközelítéssel, lényegében a klasszikus afrikai népleíró monográfiákhoz hasonlóan az adott etnikai csoport teljes körű leírását foglalja magába. Mintegy bevezetésképpen szó esik a mintegy 300-350 évre visszatekintő prekoloniális múltról, a gyarmatosítás korszakáról (1897–1961), amelynek első majd két évtizedét a német behatolás (1897–től) jellemezte. A matengok vidékére német missziók települtek, amelyek az angol hatalomátvétel után is működtek.
Nem feledkezhetünk meg arról persze, hogy a kötet bevezetőjében természetesen a terület földrajzi leírása is helyet kap, s mellesleg megtudatjuk, hogy a Matengo felföld mintegy 11.410 km2-re terjed ki, és lakosainak száma ma mint egy 450.000 lehet.
A továbbiakban a terepmunka adatgyűjtések eredményei a következő területekre terjednek ki:
gazdasági élet, ezen belül a földművelés, állattartás, vadászat, halászat és gyűjtögetés, kereskedelem, szállítás és a kávétermesztés; házépítés, lakhelyek belső rendszere és felszerelése, a telek elrendezése, pl. hely az állatoknak mesterségek és eszközök, agyagművesség, asztalosság, bőrművesség, kovácsmesterség stb. táplálék és táplálkozás, ételek elkészítése, sörivászat, só kinyerése, dohány és kender társadalmi szervezet, ágazat, klán és család, rokonsági terminusok, a családon belül: szenioritás, a törvényes szülők tabuja, a nők helyzete kapcsolatok jogszolgáltatás, a németek, előtt, a németek idején, az angolok idején, a függetlenség óta életkorszakok és átmeneti rítusok, terhesség – születés és gyermekkor, névadási rendszer, gyermekek és serdülők nevelése, házasság, halál és temetés mágikus és vallásos elképzelések, szokások, legfelsőbb istenben való hit, a
lélekkel kapcsolatos fogalmak, a halottak szelleme, ősök szemmele, kultikus helyek szentségek, természeti szellemek, erőkben való hitek, mágikus szokások (vadászrítusok, agrár rítusok, vetés és aratás szájhagyományok, énekeke, mesélés, közmondások és találósok zene és tánc, hangszerek
játékok, gyermekek és felnőttek körében ruházat és személyes díszek–díszítések
változások a késői 19. és a 20. században: gazdaság és anyagi kultúra, kormányzat, misszionáriusok, nevelés, előrelépési lehetőségek, egészségügy, fejlesztési projektek és tervek, emlékek a múltról a 21. században.
A gazdag terepmunka adalékokat, leírásokat, gyűjtőmunka eredményeketigen gazdag fekete-fehér és színes felvételek egészítik ki, amelyek nemcsak egyszerűen illusztrációul szolgálnak, hanem a szöveges részek szerves kiegészítői. E felvételek sorában a szerző képei mellett számos archív, a 20. századi, század eleji missziós tevékenység idejéből származó fotó is helyet kap, amelyek
között jó néhány közvetlen néprajzi információval szolgál. Vagyis e kötetben is érvényesül az az utóbbi évtizedekben mindinkább erősödő tendencia, amely a vizuális információ jelentőségét erőteljesen felértékelte / felértékeli.
Ami a szájhagyományokat illeti, az énekek esetében csak az ún. alműfajok ismertetésére kerül sor. (Csak a német kiadásban található a függelékben néhány dalszöveg, illetve a helyi klánfőnökök genealógiái.) A mesék kapcsán annyit tudhatunk meg, hogy viszonylag kevés gyűjtés létezik. Egy afrikai kolléga, Joseph L. Mbele adott ki egy mesegyűjtést, és a matengo-k szájhagyományainak
témakörében írt doktori disszertációt. Egy bizonyos Christian Kapinga gyűjtése
alapján kapunk egy csokorra való proverbiumot eredeti nyelven és német fordításban.
Kecskési Mária ezen ismertetés szerzőjének már évekkel ezelőtt említette, hogy tanzániai barátai nagyon szeretnék könyvét megismerni, ehhez azonban angol nyelvű kiadásra volna szükség. Ez az elképzelés immár teljesedésbe került. Ugyan a német nyelvű kötet gazdag képanyaga jelentősen lecsökkent, a színes képanyag (355-395. old.) teljesen elmaradt. Azonban a szöveges információk jórészt (ha rövidítésekkel is) a munka angol változatában is megtalálhatók.
Kecskési Mária e késői (későn megjelentetett, bár immár két nyelven is elérhető) munkájával kétségkívül a jelentős magyar afrikai terepmunkások sorába lépett, amelyek száma – számba véve mind a hazai földről, mind a külföldről Afrikába elinduló kutatókat, és persze odafigyelve a tegnapi és mai fiatalokra is – aligha lehet sokkal több két tucatnál. Úgy véljük, Magyar László és Torday
Emil örökségét azonban, ha szerény mértékben is, de magas szakmai színvonaluk okán e gyűjtési munkálatokat magukba foglaló tanulmánykötetek kétségkívül jelentősen tovább gazdagíthatják.
Éppen ezért hazai számbavételük immár kötelességünk volna. Amint mondjuk (általában a külföldre szakadt magyar afrikai kutatások területéről) a Franciaországban jeles etnológussá lett Görög-Karády Veronika immár megjelent magyar nyelvű kötete mellé a frankofon afrikai irodalom jelentős magyar származású kutatója, Riesz János írásgyűjteményét, az ugyancsak Franciaországban
az afrikai etno-pszichológia kiváló képviselőjévé vált Zempléni András, mi több, Kecskési professzora, Vajda László fontos afrikanisztikai dolgozatainak antológiája mellé le kellene tenni a hazai tudományosság asztalára Kecskési Mária tanulmánygyűjteményének és itt ismertetett könyvének magyar nyelvű fordítását is.
Tájékoztatásul közreadjuk Németországban élő kollégánk publikációs jegyzékét:
KECSKÉSI Mária munkássága
1976/A
Afrikanische Kunst (Staatliches Museum für Völkerkunde München – Ausstellungskatalog), Lommel, Andreas ed., München, F. Bruckmann, pp 279 old.
1976/B
Afrikanische Kunst. Eine Ausstellung des Staatlichen Museums für Völkerkunde München,
Weltkunst (München), XLVI, 20, pp 1852–1853. old.
1976/C
Vier Werke bedeutender Joruba-Künstler, Weltkunst (München), XLVI, 21, pp 2102–2103. old.
1977
Profane Kunstwerke aus dem westafrikanischen Königreich Benin,
Weltkunst
(München), XLVII, 22, pp 2162–2163. old.
1977
Afrikanische Kunst, African Arts, Vol. 10, No. 3, Apr., pp. 70-71. old. (Tudástárban is)
1979
Das Huckepack- und Schulterritt-Motiv in Kunst und Initiationbrauchtum des Rowuma-Gebiets,
Ethnologische Zeitschrift (Zürich), 1, pp 131–141. old.
1980
African Art at the Staatlischen Museum für Völkerkunde, Munich, African Art
(Los Angeles), 14, 1, pp 31–41. old. (Tudástárban is)
1982/A
Kunst aus dem alten Afrika, Innsbruck – Frankfurt am Main, Pinguin-Verlag – Umschau-Verlag, pp 424 old. (Sammlungen aus dem Staatlichen Museum für Völkerkunde, München, Band 2)
1982/B
The Pickaback Motif in the Art and Initiation of the Rovuma Area, African Arts (Los Angeles), 16, 1,
pp 52–55, 94. old. (Tudástárban is)
1985
African Art at the Naturhistorische Gesellschaft, Nuremberg, African Arts (Los Angeles), 11, 1, pp 52–56, 88. old. (Tudástárban is)
1987
African Masterpieces and Selected Works from Munich (Staatliches Museum
für Völkerkunde – Ausstellungskatalog), München – New York, The Staatliches Museum für Völkerkunde – The Center for African Art, pp 425 old.
1987
Wissenschaft und Schulwesen (Fodor, István: L. Magyar's Records (1859) and the later sources.
Budapest, Akadémiai Kiadó – Hamburg: Helmut Buske Verlag 1983, 327 S.),
Ungarn Jahrbuch, Band 15, pp 254–257. old. (Tudástárban is)
1989
Ikonographie eines Türreliefs der Yoruba, Münchner Beiträge zur Völkerkunde
(München), Band 2, pp 233–248. old.
1990
Der Afrikanist P. Meinulf Küsters OSB (1890–1947),
Münchner Beiträge zur Völkerkunde (München), Band 3, pp 331–333. old.
1994
Einleitung, in: Jahn, Jens szerk./ed.: Tanzania. Meisterwerke afrikanische
Skulptur (Német és szuahéli nyelven), Berlin – München, Verlag Fred Jahn,
pp 17–24. old.
1997/A
Die Matengo in Südwest-Tansania: Ihre Lebensweise und Kultur im Verlauf eines Jahrhunderts,
Natur und Mensch (Nürnberg), Jahresmitteilungen 1996, pp 45–52. old.
1997/B
Les masques africains de la Collection Barber-Mueller, Art Tribal Musée
Barbier-Mueller Bulletin (français, english) (Genève), pp 17–22. old.
1999
Kunst aus Afrika – Themen der Künstler (Staatliches Museum für Völkerkunde – Ausstellungskatalog), München – London – New York, Prestel, pp 238 old.
2000/A
Lucian Scherman und die Missionsbenediktiner von St. Ottilien. Zur Geschichte der Afrikasammlung des Münchner Museums für Völkerkunde, Münchner Beiträge zur Völkerkunde (München), 6, pp 235-241. old.
2000/B
Afrika-Ausstellungen in München – ein Rückblick, in: RÖHREKE, Alexander szerk./ed.:
Mundus Africanus. Festschrift für Karl-Ferdinand Schädler zum 70. Geburtstag,
Rahden, Westf., Verlag Maire Leidorf GmbH, pp 81–99. old.
2007
Die Matengo in Südwest-Tansania, München, Verlag des Staatlichen Museums für Völkerkunde, München, pp 397 old. (Münchner Beiträge zur Völkerkunde München, Beiheft 3) (Tudástárban is)
2011
Besessenheitsriten bei den Mwera in Süd-Tansania, Münchner Beiträge zur
Völkerkunde (München), Band 14, pp 39-57. old.
2012
(szerk./ed.) Die Mwera in Südost-Tansania (Ihre Lebnensweise und Kultur um 1920 nach Joachim Ammann OSB und Meinulf Künsters OSB mit Fotografien von Nikolaus von Holzen OSB), München, Herbert Utz Verlag, pp 338 old.
2016
Pangolin Oracles in Southern Tanzania, With Notes on Other Roles Played by the Scaly Anteater in Africa, Tribal Art, Vol. XX, No 2 (79), pp 92-105. old. (Tudástárban is)
2018
The Matengo in Southwestern Tanzania. History, Traditions, Development, München, Museum Fünf Kontinente, 253 old. KECSKÉSI, Mária – VAJDA, László
1997
„Ich bin nicht ich selbst” – Maske und Maskenwesen in Afrika, in: HAHNER-HERZOG, Iris – KECSKÉSI Mária – VAJDA László ed./szerk.: Das zweite Gesicht. Afrikanische Masken aus der Sammlung Barbier-Mueller, Genf (zusammen mit Iris Hahner-Herzog und László Vajda), München, Prestel, pp 11–36. old.
1997
„Je ne suis pas moi-même” – Masques et mascarades en Afrique, in: HAHNER-HERZOG, Iris – KECSKÉSI Mária – VAJDA László ed./szerk.: L’autre visage. Masques africains de la collection Barbier-Mueller, Genève, München, Prestel, pp 11–36. old.
1998
„I am not myself” – Masks and Mascerades in Africa, in: HAHNER-HERZOG, Iris – KECSKÉSI Mária – VAJDA László ed./szerk.: African Masks from the Barbier-Mueller Collection, Geneva, München, Prestel, pp 11–36. old.
Kecskési Mária
(1935-2019)
Sárkány Mihály
Néprajzi Hírek, 4. szám, 2019
Maria Kecskési ist verstorben – adta hírül az About Africa & the rest of the world
német törzsi művészetről, múzeumi eseményekről tájékoztató hírportál az interneten 2019. Szeptember 17-én, egy nappal azután, hogy elhunyt Kecskési Mária.
Azon magyarok sorába tartozott, akik külföldön váltak Afrika kutatóvá, jóllehet Budapesten született 1935-ben, 1953-ban a Kaffka Margit Gimnáziumban érettségizett, ám az iskola nem javasolta továbbtanulásra osztályidegen származása miatt (édesapja üzletember volt 1945 előtt, MÁV éttermet működtetett, mezőgazdasági vállalkozásai voltak), (1) ezért műszaki rajzolóként helyezkedett el a Lakótervnél, majd a Bányászati Kutató Intézetben dolgozott és 1956-ban Ausztriába távozott. 1957-ben a Bécsi Egyetemre iratkozott be etnológia szakra. Férjhezmenetelét követően, 1963-tól Münchenben élt, a müncheni Lajos
Miksa Egyetemen folytatta etnológiai tanulmányait, ott ismerte meg Vajda Lászlót, akinek tanári és mintegy atyai-baráti támogatását élvezhette a továbbiakban, majd Bécsbe visszatérve, 1972-ben szerzett doktori címet. 1967-től a müncheni Staatliches Museum für Völkerkunde-ben dolgozhatott (az intézmény neve ma Museum Fünf Kontinente), ahol kezdetben az ázsiai gyűjteményben akadt munkája, majd az afrikai gyűjteményt kezelte, végül igazgatóhelyettes volt tizenöt éven át nyugdíjazásáig. Ebben a minőségben ismertem meg 1988-ban, amikor DAAD ösztöndíjjal kutathattam az említett múzeumban.
Addigra már Afrika törzsi művészetének nemzetközileg elismert kutatója volt Kecskési Mária, főként a müncheni Staatliches Museum für Völkerkunde afrikai művészeti tárgyait bemutató nagy munkája révén (Kunst aus dem alten Afrika. Frankfurt, 1982. Umschau Verlag), amelynek megjelent angol kiadása is (African Masterpieces and Selected Works from Munich: the Staatliches Museum für Völkerkunde. New York, 1987. The Center for African Art), és mindkét kiadásról értő kritikát közölt az African Arts folyóirat. (2) Ezekben a munkákban az Eckart von Sydow Handbuch der Afrikanische Plastik-jára (Berlin, 1930.
Reimer – Vohsen) visszavezethető, többek által finomított, Bodrogi Tibor által is követett (Afrika művészete. Budapest, 1967. Corvina) hagyomány folytatójaként a kontinens nyugati oldalán északról dél felé haladva nagy területi egységek – (vitatható) stílusprovinciák szerint tekintette át a tárgycsoportokat nagy szakértelemmel és egy kitűnő múzeumi anyag alapján, amelyekhez mintegy függelékként illeszkedik Kelet- és Dél-Afrika művészetének bemutatása.
Amikor az 1992-ben bezárt múzeum újra megnyitásakor átrendezhette az afrikai tárgyak kiállítását, már más elveket követett: az ábrázolandó témák, valamint a tárgyak funkciója szerint prezentálta Afrika művészetét, és az eredményt egy lenyűgözően szép albumban tette közzé (Kunst aus Afrika. München – London – New York, 1999. Prestel Verlag).
Szaktudásának elismerése volt, hogy a híres genfi Barbier-Mueller Gyűjtemény afrikai
maszkokat több német városban továbbá Luxemburgban, Brüsszelben, Párizsban bemutató kiállításához készített katalógusban Vajda Lászlóval közösen írtak egy nagy tanulmányt az afrikai maszkokról (Kecskési, Mária – Vajda, László: „Ich bin nicht ich selbst” – Maske und Maskenwesen in Afrika. In: Das zweite Gesicht. Afrikanische Masken aus der Sammlung Barbier-Mueller, Genf. Szerk. Iris Hahner-Herzog, Mária Kecskési, László Vajda). München, 1997. Prestel, a műnek van francia és angol kiadása is), harmadik szerkesztőtársuk a tárgyleírásokkal járul hozzá a kötethez.
Még sorolhatók volnának a tanulmányok, amelyek bizonyítják, hogy muzeológiai
elmélyedése még sok jelenség megvilágításában segítette – ezek adatait megtalálja az érdeklődő a csaknem teljes Kecskési Mária bibliográfiában, amelyet Biernaczky Szilárd tett közzé az általa szerkesztett Afrikai Tudástárban 2014-ben. (3)
1992-ben azonban átépítés miatt bezárták a múzeumot, és ez azzal a nagy lehetőséggel járt, hogy tapasztaltan, már felnőtt gyermekeket Münchenben hagyva, terepmunkára utazhatott Tanzániába Kecskési Mária, és ezzel olyan új kutatásokba kezdett, amelyek révén még elmélyültebben és saját gyűjtésű anyaggal járulhatott hozzá az afrikai kultúrák megismeréséhez. Tanzánia annyira vonzotta hogy az 1992/93-as első utat követően még tizenegyszer látogatott oda, 2000 után már
nyugdíjasként.
Az első nagy kutatást a Tanzánia déli részén, a Malawi tóhoz közel fekvő Matengo
Magasföldön élő, földművesként sikeres, bantu nyelvű matengók között végezte. A kiindulópontot a műncheni Staatliches Museum für Völkerkunde-ban őrzőtt tárgyak elentették, amelyeket egy bencés misszionárius-etnológus, Pater Wilhelm Schmidt majd Karl Weule tanítványa, Meinulf Küsters gyűjtött 1928-ban, aki a müncheni Staatliches Museum für Völkerkunde első afrikanista szakembere volt. Ezeket a tárgyakat követve mélyedt el Kecskési Mária a matengo életben és kultúrában. Nagyszerű kulturális révkalauzra lelt a hetvenhét éves Christian Kapinga személyében, aki a hagyományok kiváló ismerőjeként segítette kutatását. A hosszan elhúzódó, évente néhány hétig tartó terepmunka során rögzítette a tárgyak előállításának technikáját, használati módját, figyelme szükségképpen kiterjedt a
társadalmi kapcsolatokra és gyűjtött folklóranyagot is. Saját anyagához felkutatta mindazon feljegyzéseket, fényképeket, amelyeket az 1920 és 1980 közötti időszakban német misszionáriusok és etnológusok összegyűjtöttek. Így született meg egy manapság ritka, a 20. század első évtizedeinek német monográfiáit felidéző, a hagyományos matengo kultúra teljességének leírására törekvő munka, a
Die Matengo in Südwest Tansania (München, 2007.
Verlag des Staatlichen Museums für Völkerkunde), a matengoknak voltaképpen az első valóban átfogó néprajzi leírása, amelyből nem hiányoznak a mai életet megszabó olyan újdonságok sem, mint a kávétermesztés (ami 1927-ben kezdődött, kizárólag árunövényként hasznosítva a kávét), valamint a termény elszállítása a mai technikai feltételek közepette. Az adatokban igen gazdag mű egyelőre mégsem kapott igazán visszhangot. Az ok egyszerű: német nyelven jelent meg. Feltehetőleg ezért adta ki rövidített változatát angolul Ruth Schubert fordításában, magánkiadásként, Münchenben (The Matengo in Southern Tansania:
history, traditions, development) amelyet Biernaczky Szilárd ismertetett (A matengok Délnyugat-Tanzániában. Ethnologia II-III. évf. 2017-18, pp. 646-650.) (4) Kecskési Mária publikációinak jegyzékét is mellékelve, ebből az is megtudható, hogy melyek hozzáférhetők az Afrikai Tudástárban is, köztük a monográfia német eredeti változata.
A tanzániai utak lehetőséget adtak arra, hogy Meinulf Küsters egy másik munkájának
utána járjon, amelyről tudomása volt, de 1992-ben vehette először kézbe Ndandában, a dél-tanzániai bencés apátságban. Ez a mverák néprajzi leírása volt legépelt formában, amely azonban jórészt egy másik bencés szerzetes, a svájci Joachim Amman feljegyzésein alapult, aki 1924-től 1949-ig végzett missziós munkát a mvera területen, Dél-Tanzániában, előbb Mneroban, majd Ndandában, a bencés misszionárius centrumban, és 1978-ban személyes beszélgetésben hozta Kecskési Mária tudomására, hogy Küsters az ő feljegyzéseit írta le.
Joachim Amman kéziratai olvashatók voltak a bencés főapátságban, Sankt Ottilienben, és a kéziratokat megismerve, azokat egymással összevetve jutott arra a következtetésre Kecskési Mária, hogy forráskiadványban összekapcsolja azokat egymással. Így született meg szerkesztésében a Die Mwera in Südost-Tansania (München, 2012. Herbert Uitz Verlag). A kötet tartalmazza Joachim Ammann
Sitten und Gebräuche der Wamwera címet viselő, 1933-ban lezárt kéziratát, a mvera beavatási rítusokról 1934-ben született rövidebb írását, Küsters művének azokat a részeit, amelyekkel kiegészítette Amman munkáját és a tárgyakról adott leírásait, egy mvera – szuahéli – német szótárt, végül a Küsterst 1927-1928-ban Mneroba elkísérő Nikolaus von Holzen szintén bencés szerzetes fényképeit, továbbá tárgyak fotóit és
rajzait, amelyek már Münchenben készültek. Bevezetésként pedig elolvashatjuk a kutatás folyamatát, ahogy Kecskési Mária felderítette a kéziratok egymáshoz való viszonyát és további bencés szerzetesek szerepét a létrejöttükben, nem mellékesen megismerhetjük Amman és Küsters életrajzát. Megtudhatjuk, hogy a mverák kultúrájához megértéssel közelítő Amman misszionáriusok képzéséhez kívánt hozzájárulni művével, nem tudományos ambíciói voltak, és talán éppen ezért jóval részletesebben tárgyalja a társadalmi lét fontos eseményeit, a vallási és mágikus képzeteket, mint a tárgyi anyagot.
A mverák a matengoknál néprajzilag jóval ismertebbek ̶ főként ma már patrilieárissá átalakuló, de egykor matrilieáris leszármazási rendjük miatt, ami akár koldussá is tehette a többnejű férfiakat feleségeik halála esetén (5) ̶ , ezért vált lehetővé, hogy a közölt szövegeket Kecskési Mária alapos, a széleskörű irodalmat bedolgozó jegyzetei kísérik, így igazi kritikai forráskiadvány lett az eredmény, amelyet elismeréssel recenzált a mverák között kutató Uta Reuster Jahn az Anthropos-ban (110. kötet [2015], pp. 237-238).
Tanzániai anyagán a továbbiakban is dolgozott, 2016-ban jelent meg tanulmánya a
tobzoska jóslásban való felhasználásáról és a hozzá fűződő képzetekről főként a mveráknál, ahol maga is gyűjtött információkat, de Tanzánia más népeire is kitérve (Pangolin Oracles in Southern Tanzania. Tribal Art, 20. kötet, 2. szám [2016], pp 92–103. A tanulmány hozzáférhető az Afrikai Tudástárban is).
Minthogy férje Kecskési Tollas Tibor volt, a magyarországi intézményekkel, szakemberekkel csak 1990 után vette fel a kapcsolatot Kecskési Mária, a saját és mások könyveivel gazdagítva barátai és a köz könyvtárait. A Lakiteleki Népfőiskola 2017-ben elindított Afrika Kollégiumában még nagy sikert arató előadásokat vállalt, pedig hanyatló egészsége miatt már nehezen kelt útra.
Szerény ember, nagy tudású és jól megalapozott kutatási eredményeket közreadó
etnológus, a segítőit tisztelő terepmunkás, feleségként, anyaként és nagyanyaként a
családjáért helytálló asszony hamvait őrzi Kecskési Mária urnája, amelyet a müncheni
Waldfriedhofban helyeztek el október 4-én.
Sárkány Mihály
Néprajzi Hírek, 4. számban jelent meg, 2019
------------------------------------------------------------------
(1) A nekrológ írásakor nem állt rendelkezésemre részletes önéletrajz vagy más hasonló forrás, így csak egykori osztálytársától származó információkra és arra támaszkodhattam, amit családjáról egy interjú során elmondott: A legnagyobb közös nevező – a legkisebb közös többszörös. Beszélgetés Kecskési Máriával, Tollas Tibor özvegyével. Az interjút készítette Deák Ernő. Bécsi Napló, XXXIX. évf. 6. szám,
2018. november – december, 8. oldal.
(2) Ernst Anspachtól a 16. évf. 4. számában (1983), pp. 16-18.Suszanne Preston Biertől a 21. évf. 1. számában (1987), pp. 75-78.
(3) Kecskési Mária munkássága. KECSKÉSI Mária, AHU MATT 2014. pp. 1-5. No. 000.000.737, http://afrikatudastar.hu
(4) Egy rövid ismertetést az Afrika Tanulmányokban is közölt: Afrika megismerésének útján. (Válogatott megjegyzésekkel magyar szerzők által létrehozott mind gazdagabb hazai szakirodalomból.) Afrika Tanulmányok XIII. évf. I-II. (2019), pp. 115-134, ezen belül pp. 132-134.
(5) Moser, Rupert: Der Mann als Bettler: Geschlechterbeziehungen bei den mutterrechtlichen Mwera von Süd-Tansania. Ethnologica 22, (1997), pp.381-386.
Kecskési Mária
(1935-2019)
Sárkány Mihály
Néprajzi Hírek, 4. szám, 2019
Kecskési Mária
(1935-2019)
Sárkány Mihály
Néprajzi Hírek, 4. szám, 2019
Kecskési Mária
(1935-2019)
Sárkány Mihály
Néprajzi Hírek, 4. szám, 2019
Kecskési Mária (1935-2019)
Sárkány Mihály
In: Néprajzi Hírek, Nr. 4, 2019
Kecskési Mária
(1935-2019)
Sárkány Mihály
Néprajzi Hírek, 4. szám, 2019
Kecskési Mária
(1935-2019)
Sárkány Mihály
Néprajzi Hírek, 4. szám, 2019
Links
Senden Sie Ihren Link oder Ihre kleine Geschichte an:
Kérjük, küldje el linkjét vagy kis történetét a következő címre:
Send your link or your short story to:
Kristina Kanaan
Danke - Thank you - Köszönöm
Elhunyt Kecskési Mária etnológus
https://www.korosiprogram.hu/hirek/elhunyt-kecskesi-maria-etnologus
Ungarische Volkstanzgruppe "Komámasszony"
25-Jahrfeier in 2008
http://www.ungarische-mission.de/komamasszony.htm
http://www.ungarische-mission.de/ertesito/osziertesito08.htm